Két nap - tizenöt igehirdetés. Ez a "Mit mond a Lélek?" - sátor gyorsmérlege az idei "Ez az a nap!" és "Misszió Expo" rendezvény szombati és vasárnapi programjából. Előadóinktól - akik szinte a teljes felekezeti palettát felölelték - csupán annyit kértünk, hogy osszák meg velünk gondolataikat az egyház megújulásának lehetőségeiről. A két nap összegzéseként biztosan állíthatjuk: szólt a Lélek!

A sátorban nagy élet zajlott, a remek tanítások csaknem végig teltház előtt hangzottak el. Négy olyan téma volt, amely köré az előadók mondanivalója csoportosult. A következőkben ezeket a gondolatokat ismertetjük, anélkül, hogy az egyes előadókat név szerint kiemelnénk.
Reménység

Sokan kiemelték: valóban hinnünk kell az ébredésben, abban, hogy Isten jót készít az egyház és a világ számára. Nem elég beszélnünk reménységünkről, de szívünkben annak élőnek kell lennie. Micsoda meghasonlás, ha csak szavaink szintjén van remény, de közben szívünk üres és reménytelen. Csak azok tudnak részt venni Isten munkájában, akik számítanak is cselekedeteire.
Végy látást Istentől!

Isten fölépülést és megújulást tartogat valamennyiünk számára a Vele való új és új találkozásban. Akik komolyan veszik Isten hívását, tudatosan készülnek a találkozásra és megfizetik az árát: böjtben, imádságban, csendben való odafigyelésben. Így alakul ki bennünk az az Isten szerinti látás, amely gyökeresen különbözik emberi látásunktól, és amelynek alapján vehetjük a Lélek személyes vezetését is.
Merj lépni!

Ha reménységünk már szilárd, merjünk cselekedni a szerint a világosság és vezetés szerint, amit kaptunk. Nagyon gyakran bátortalanságunk, kényelmességünk és kishitűségünk akadályozza meg, hogy Isten megvalósítsa - időnként meglepően nagy léptékű - terveit rajtunk keresztül. Hidd el, hogy Isten számol veled, kezdj el kicsiben cselekedni!
Válj tanítvánnyá!

Keresztény életünk során fel kell ismernünk, hogy életünk immár nem arról szól, hogy saját útjainkat követjük. Teljes vezetettségben kell élnünk, életünk minden helyzetében szüntelenül keresnünk kell Isten ránk vonatkozó akaratát. Megtérőink nagyon gyakran azért tűnnek el, mert a legelején nem tesszük előttük világossá: mindenünket oda kell adnunk Istennek. A megújulás útja és jele a tanítványokból (Krisztus-követőkből) álló gyülekezetek kialakulása lesz.
Egyetlen esélyünk: az egység!

Jézus szavai és az egyháztörténelem tanúsága szerint széles tömegeket csak akkor érhetünk el az evangélium üzenetével, ha szeretjük egymást, és a keresztények egységén munkálkodunk. A huszadik század egyháztörténetét vizsgálva összefüggés látható az ökumenikus egységmozgalmak feltűnése, illetve az ébredési - megújulási mozgalmak megjelenése között. Nincs más út: ha ébredést akarunk, az egységet is akarnunk kell.

Kunszabó Zoltán és Bacskai Bálint